Nem múlhat el nyár kovászos uborka nélkül!

A nyár úgy látszik nem ismer tréfát, a hőség jobban tombol, mint valaha. Ilyenkor bármi jól esik, ami csillapíthatja a szomjat és még le is hűt egy kissé.

A kovászos uborka klasszikusnak számít, fogadni mernék, hogy nem nagyon van Magyarországon olyan háztartás, ahol ne készülne legalább egy üveggel belőle a nyári hónapokban. Láttam én már belvárosban, erkélyen sütetett üveget is, nagymamám pedig Budapesten, a város szívében forró vízzel öntötte le az uborkákat, hogy létrejöjjön az egyik legfinomabb savanyúság.

– Minden évben eljön a pillanat, amikor el kell készíteni az első kovászos uborka adagot. Ez a pillanat akkor érkezik meg, amikor napközben már olyan meleg van, hogy az ember lelki szemei előtt minduntalan felködlik a hűtőszekrényhideg savanyúság, orrában érzi a kapor illatát, és tudja: a legjobb szomjoltó a hideg kovászos uborka leve lenne. Már ha akadna a frizsiderben kovászos uborka. De mivel nem akad, hát muszáj rakni. – írja Éva, aki a kiváló gasztro-blogot vezet.

– Ma reggel, úgy 9 óra tájt a szimptómák  egyszerre álltak elő nálam, és roppant szerencsés vagyok, hogy a vágy éppen a Bosnyák téren terített le, kézenfekvő volt tehát, hogy rögvest magamévá tettem úgy másfél kiló szépséges, kovászolni való uborkát, a hozzá való kaprot.

Hozzávalók mennyiségek nélkül:
friss, nem fonnyadt, élénkzöld uborkák
egy nagy csokor száradásnak indult kapor, legjobb, ha már virágzó állapotban van
fokhagyma gerezdek
só
víz
kenyérszelet (én a félbarnát részesítem előnyben)

– Az uborkát nagyon alaposan megmossuk: egy nagy edényben 10-15 percig áztatjuk, majd óvatosan átszedve egy másik edénybe (hogy a homok az első edény alján maradjon, ne keveredjen fel) többször átmossuk folyó víz alatt. A következő lépés a végek levágása, és az uborkák szisztematikus kóstolása, mert elég, ha egy darab keserű keveredik a többi közé, és kárba vész a munkánk. Az uborkákat ezután vágjuk hosszában csaknem félbe, majd a másik végéről indulva ismételjük meg a metszést, csak közben fordítsuk el 90 fokkal az uborkát.

– Szorosan állítsuk bele az üvegbe őket, szórjuk közé a fokhagyma gerezdeket. Amikor az üveg megtelt, nyomjuk bele a kaporcsokrot, tegyük a cucc tetejére a kenyeret (én nem szoktam becsomagolni tüllbe, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy gyerekkoromban nem volt balettszoknyám, nem maradt a szekrény alján tüll), és az időközben felforralt, jó alaposan megsózott, meg kissé kihűtött vizet öntsük rá az uborkára.

Csak sótlanul ne készítsük!

– Nem írom, hogy mennyi sót tegyünk a vízbe, mert ez ízlés kérdése, de azt tudnunk kell, hogy a sótlan kovászos uborka rémes.

– Savanyúságunk attól függően, milyen meleg az időjárás, 3-5 nap alatt készül el. Én éjszakára be szoktam hozni a konyhába, hogy ne hűljön le éjszaka túlságosan. 3 nap után érdemes megkóstolni, és ha finom, roppanós az uborka, akkor távolítsuk el a kenyeret, kaprot, szedjük a savanyúságot egy jól záródó edénybe, sűrű szitán szűrjük rá a levét, és irány a frizsider! – zárta Éva.