Ránézésre nem tetszett, de finomnak finom

Ez pedig nem más, mint a pulykasaláta, amelyet dibbuk valósított meg, s tőle vettük az ötletet.

Sajnos egy kicsit finnyás vagyok, úgy érzem, a szépérzékemen esett némi csorba, na de nem baj, ami finom az nem feltétlenül szép. Viszont az íz mindenért kárpótol, mert az nagyon finom. És egészséges is, úgyhogy ne kétkedjen senki sem, fogjatok hozzá és készítsétek el! 

Igazából említésre sem érdemes, végülis nem összetettebb feladat, mint egy málnaszörp szakszerű elkészítése. Ami miatt mégis megírom ezt a furcsa salátát, annak két oka van; egyrészt mert meglepően finom, másrészt meg feltételezem, hogy a múltkor bemutatott rakott kel elkészítése során másnál is marad ki egy kis töltelék, amivel kezdenie kell valamit.

Sőt, nem csak akkor marad ki töltelék, ha az ember rakott kelt készít, de akkor is, ha bármilyen más rakott, vagy töltött dolgot készít. (Hogy eddig a pontig hogyan jutottunk el, felidézhető tehát itt.)

Én ott elkövettem egy kisebb hibát, hogy a maradék darált pulykás-rizses töltelékből megpróbáltam fasírtot készíteni, de nem állt össze kellően tömörré a massza, viszont szépen megpirult a hús, ami csak jót tett neki. Elég száraz is lett így aztán, úgyhogy a saláta kézenfekvő megoldás volt.

Ehhöz a félresikerült fasírtot ismét darabokra morzsolva salátás tálba tettem, adtam hozzá paradicsomot (ez fontos, hogy szaftos legyen), kígyóuborkát, lilahagymát és olajbogyót. Alaposan elkevertem, majd némi dijoni mustárral, az olajbogyó levével, sóval-borssal, citrommal ízesítettem és lazítottam a tömörkés szerkezetén. Tetejére pedig kecskefetát tettem, mert volt itthon szerencsére. 

Az ilyesmire mondják, hogy nem igazságos ilyen kevés befektetett munkával ilyen fejedelmi eledelhez jutni.

– dibbuk –