Tejszínes hagymaleves, rossz idő esetén is

A világ talán leggyorsabban elkészülő levese, amit olyankor kell csinálni, amikor nincs otthon szinte semmi.

Viszont szigorúan nem keverendő össze a francia hagymalevessel, amire a magyar étlapok zöme fittyet hány, és csak azért is francia hagymalevesnek hívják (naná, cipóban) a tejszínes mezítlábas hagymalevest.

A francia változat (Soup á l'Oignon) ugyanis tök más, a hagymán kívül gyakorlatilag nincs közös vonás. (A félrevezetés miatt szoktak sokan fancsali képet vágni, ha a Montmartre-n sétálgatva beülnek egy levesre, és egy sötét színű, erős ízű, gőzölgő hagymás levet kapnak, az itthon megszokott helyett. Ugyanez előfordul egy-egy magyar étteremben is, ahol már tudják a különbséget, de ez valóban ritka.)

Minőségi hagyma kell! 

Olyan kevés hozzávaló kell és olyan hamar elkészül, hogy leírni tulajdonképpen hosszabb is, mint megcsinálni. Megnézzük hány fej hagyma áll rendelkezésre, és milyen állapotban vannak. E nélkül tényleg nem megy, úgyhogy csak akkor vágjunk bele, ha hagymából van elég, és még kifogástalan állapotban van. A hagymákat felkarikázzuk, és vajon megfuttatjuk. Mikor már üveges lesz, liszttel meghintjük és alaposan elkeverjük, majd egy kevés vízzel felöntjük, ezzel is elkeverjük.

Ha megnyugtató módon elkeveredett a liszt, felöntjük most már a kívánt mennyiségű kockalevessel, sózzuk, fehérborssal és szerecsendióval ízesítjük. Nagyon rövid ideig kell csak főzni, mert a hagyma gyorsan megpuhul, és nem kell, hogy egészen szétmállós legyen. Teszünk hozzá némi tejszínt is, hogy bársonyosabb és vonzóbb legyen. Ha a leves már vállalható sűrűségű, készen is vagyunk. (Lehet a vége előtt 2 perccel egy löttyintésnyi száraz fehérborral gazdagítani, de igazából ez is elhagyható.)

Vékony kenyérszeletekre rágrillezünk valamilyen normális sajtot, ez esetben camembert-t és ezzel tálaljuk. De alapvetően tényleg csak hagyma kell hozzá...    

– dibbuk –

Tészta, tészta, tészta! Kattints!