Egyszerű, mint a pofon, mégis elfelejtettük...

fotó: geekwithlaptop.com

Nem tudom miért, mostanában nosztalgiázom. Nemrég volt a zsíroskenyér, most meg a vajaskenyér. Mi van velem?

Talán most kezdek rájönni, hogy egyszerűbben is szép volt az élet? Amikor még nem volt akkora kínálat az élelmiszerboltok polcain, mint manapság? Amikor még volt a párizsi, a zalai meg talán a löncshús, amit egy napközis tízórai alkalmával megkaptunk. Ám valahogy leginkább mégis a vajaskenyér maradt meg bennem.

Hogy miért? Meg nem tudnám mondani. Valahogy az oviban az finomabb volt, mint otthon. Talán azért, mert anyukám szerető tőrődése nem engedte, hogy olyan vastagon szórjuk meg sóval, hogy csillogjon a tetején a sok kis só-kristály, vagy éppen azért, mert mi soha sem szórtuk meg étel-ízesítővel. Egyszer követtem csak el "merényletet", amikor nagyanyám engedékenységét kihasználva vastagon meghintettem kristálycukorral.

A varázskenyér csak mítosz volt 

Az oviban mindennek más íze volt, mint otthon. Mai ésszel már érdekes, hogy mennyire vártuk, hogy VAJASKENYÉR legyen tízóraira. Még a kissé undok vagy cask rosszkedvű dadus sem volt képes elrontani a hangulatot. Emlékszem, egyszer megkérdeztem tőle, hogy milyen vajjal kenték meg a kenyereket, mert egyszerűen mesefinom. Morcosan felhúzta a szemét és annyit mondott: "Sima margarin". Egy világ onmlott bennem össze, mert megesküdtem volna rá, hogy teljesen más, valami extra vajat kennek nekünk a szendvicsekre...

Ahogy iskolás lettem, eltűnt a vajaskenyér, nem voltam már napközis. S nem hiányzott... Volt helyette annyi minden más, tényleg nem hiányzott...

Egészen addig, amíg pár napja ki nem próbáltam, hogy vajon milyen is a vajaskenyér hideg tejjel. Ismertem persze, de nem emlékeztem, hogy ennyire finom. Hogy miért voltak fenntartásaim? Valószínűleg azért, mert elsodort a divat szele, hogy mindent csak felvágottal lehet fogasztani.

Azóta szinte napi étkem, s azóta a pénztárcám is jobban hasonlítt egy hízott kismalacra...

Van Nektek is rejtett kedvencetek, ami valamiért feledésbe merült, vagy nem "illik" róla beszélni a rohanó, gazdasági érdekektől dübörgő világunkban? Írjátok meg, tanuljunk egymástól!!